A téma értékelése:
  • 0 szavazat - átlag 0
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
EU-s családtámogatási szabályok
#1
EU-s családtámogatási szabályok (2018. januári állapot)

Az utóbbi időben –élve az EU-s tagság által biztosított lehetőséggel - egyre többen, különös tekintettel a nyelveket beszélő fiatalokra vállalnak munkát az EU valamelyik tagállamában.

Ezzel arányosan, a különböző TB-s fórumokon egyre többen érdeklődnek arról, hogy Magyarországon milyen ellátásra jogosultak, igényüket hol terjeszthetik elő, az elbírálás milyen szabályok alapján történik.

 
Nekik nyújthat segítséget az alábbi összefoglaló azzal, hogy tekintettel az eljárás specialitására és közigazgatás folyamatos, a laikusok számára már-már követhetetlen reformjára /OEP, NEAK, NYUFIG, MÁK, egészségbiztosító, kormányhivatal, járási hivatal stb./ –privát üzenetben- szívesen veszünk minden változást, észrevételt, kiigazítás, tapasztalatot…

 
Az EU-s csatlakozásunkat követően Magyarországon is érvényesül a személyek, áruk, szolgáltatások, valamint a tőke szabad áramlásának az alapelve, amelyeket az EU alapszerződései (Római Szerződés 1957., Maastrichti Szerződés 1992. Amszterdami Szerződés 1999., Nizzai Szerződés 2001., Lisszaboni Szerződés 2007. stb.) teszik lehetővé. 

 
Ezen belül a személyek szabad mozgását, az EGT tagállamokon belüli szabad munkavégzést teszik lehetővé a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK Európai Parlament és Tanács (2004.04.29.) rendelete és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, az Európai Parlament és Tanács 987/2009/EK rendelete (2009.09.16.), amely uniós jogszabályok 2010.05.01-től hatályosak és amely szabályok közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak a részes (EU-s) tagállamok állampolgáraira és ezek családtagjaira.

 
A fent hivatkozott rendeletek itt érhetőek el:


 

 
Ha ez a kérdéskör nem lenne szabályozva, úgy a személyek szabad áramlásának az elve a gyakorlatban nem, vagy csak korlátozottan tudna megvalósulni.

 
(Pl. Ha nem kapok nyugdíjat azért, mert a külföldi jogviszonyt itthon nem ismerik el, akkor valószínűleg háromszor meggondolom, hogy külföldön vállalok-e munkát…)

 
Ezért:

Azt, hogy az ügyfél mely tagállamból részesül családi ellátásban nem az ügyfél döntése, hanem a vonatkozó EU-s jogszabályok, határozzák meg.

 
A koordinációs rendelet  alapelvként mondja ki az ellátások halmozódásának a tilalmát.

 
Ugyancsak alapelv az egy állam joghatósága alá tartozás elve ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy  egy személy egyszerre csak egy országban, főszabályként abban az országban, ahol a munkát végzi fizessen járulékot, ezt hívják lex loci laboris elvnek,

 
-az egyenlő elbánás elve, azaz ha valaki egy másik EU-s országba megy dolgozni, lakni, akkor ugyanazok a szabályok vonatkozzanak rá, mint akik az adott ország állampolgárai, ami a TB szempontjából azt jelenti, hogy ugyanazokat az orvosi, egészségügyi TB pénzellátási és családtámogatási ellátásokat kapja/kaphassa, mint az adott ország állampolgárai,

 
-az összeszámítás elve, ami azt jelenti, hogy a biztosítási idők összeszámíthatók, magyarul ha a TB ellátás  jogosultságának a  megállapításához szükséges, akkor a másik EU-s tagállamban szerzett biztosítási időt (pl. munkaviszonyt), szolgálati időt is be kell számítani,

 
-az ellátások exportálhatóságának az elve, azaz az egyik EU-s országban megszerzett ellátás egy másik tagállamban is folyósítható (kifizethető), valamint

 
-az egységesség elve melynek lényege, hogy a családot, mint egészet kell figyelembe venni.

 
További kisegítő elv a pro rata elv,  azaz mindenki a ráeső terheket viseli.  (Ez a biztosítókra vonatkozik)

 (Joghatóság=  jelen esetben melyik ország jár el, ki fogja az igényt elbírálni, az ellátást folyósítani)

 
Meg kell különböztetni az orvosi/egészségügyi ellátást  és táppénzt, valamint a munkanélküli ellátást ami egy csoportot képez és a családi ellátásokat (családi pótlék,  GYED, GYES) ami egy másik csoportot képez és mindkettőre más-más főszabály vonatkozik.

 
Jelen összefoglaló kizárólag az utóbbival, azaz a családi ellátásokkal kapcsolatos szabályokkal foglalkozik.

 A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Csttv.) végrehajtására kiadott 223/1998. (XII.30.) kormányrendelet (a továbbiakban Vhr.) 27/F. § (1) bekezdése értelmében - a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendeletek alkalmazása szempontjából pénzbeli családi ellátás
-a családi pótlék,
-a gyermekgondozási segély,
-a gyermeknevelési támogatás és
-a gyermekgondozási díj.

(A csecsemőgondozási díj (CSED) tehát nem, az egy speciálisan magyar ellátás.)

Tekintettel tehát arra, hogy a CSED egy speciálisan „magyar” ellátás, amely az EU koordinációs rendeletek értelmében nem minősül családi ellátásnak, ezért ha az anyának van magyar jogviszonya és a jogosultsági feltételeknek megfelel azt itthon megigényelheti és kaphatja akkor is, ha a gyermek apja külföldön dolgozik.)

Ugyanezen kormányrendelet 1/B § (2) rendelkezik a hatáskör és az illetékesség kérdéséről is, azaz arról, hogy ilyen ügyekben melyik szerv jogosult, illetve köteles eljárni.

 

Ennek értelmében annak a magyar állampolgárnak, aki, vagy akinek a házastársa valamely EGT tagállamban folytat keresőtevékenységet (azaz biztosított) és az igényét –ha nem a keresőtevékenység helye szerinti országban terjesztette elő a családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos, hatósági döntést igénylő ügyeiben- Budapest Főváros VIII. Kerületi Hivatala jogosult eljárni. Ez alól csak az kivétel, aki, vagy akinek a családtagja az Osztrák Köztársaságban folytat keresőtevékenységet, vagy e családtagok valamelyike életvitelszerűen az Osztrák Köztársaságban tartózkodik. Esetükben az eljáró hivatalt a rendelet 13. melléklete tartalmazza.

 
Ez azt jelenti, hogy ezirányú kérdéseikkel is Budapest Főváros VIII. Kerületi Hivatalához kell fordulni.

 
Elérhetőségek:

Hivatalvezető: dr. Szabó Orsolya
hivatalvezető-helyettes: dr. Fejes Tamás

Cím: 1083 Budapest, Práter utca 22.

E-mail: titkarsag@08kh.bfkh.gov.hu

Telefon: (1) 795-89-48

(2018. januári állapot)

 


 
Szükséges EGT nyomtatványok itt:


 [i] [/i]

Vhr. 1/B §  (2) A Cst. 2. § a) pont ac) és ad) alpontja szerinti személy esetében első fokon

a) az anyasági támogatással kapcsolatos eljárásban az (1) bekezdés szerinti járási hivatal;

b) az a) pontba nem tartozó családtámogatási ellátásokkal kapcsolatos, hatósági döntést igénylő eljárásokban



ba) ha a kérelmező vagy a kérelem elbírálása szempontjából figyelembe veendő családtagja az Osztrák Köztársaságban folytat keresőtevékenységet, vagy e családtagok valamelyike életvitelszerűen az Osztrák Köztársaságban tartózkodik, vagy az ügy elbírálásához osztrák hatóság megkeresése szükséges, a 11. számú mellékletben meghatározott járási hivatal az ott meghatározott illetékességgel,

bb) egyéb esetben Budapest Főváros VIII. Kerületi Hivatala [a ba) és bb) alpontokban foglaltak a továbbiakban együtt: EGT-s járási hivatal];

 

Az eljárás, illetve a tényállás tisztázása során a családot, mint egészet kell figyelembe venni (egységesség elve), akkor is, ha az ellátást - azon tagállamként, akinek joga az adott ügyben elsődlegesen alkalmazandó - főellátásként, valamint akkor is, ha kiegészítésként kell elbírálni.

 

A közösségi jogszabályok alkalmazása esetén a főszabály az, hogy mindkét szülő vonatkozásában kell az ügyet megítélni, amelytől azonban különleges élethelyzetben lévő személy esetén el lehet térni.

 

Alapelv, hogy ugyanazon gyermekre tekintettel ugyanarra az időszakra vonatkozóan két tagállam teljes összegű családi ellátást nem fizethet.

 

Nem tekintendő jogalap nélkülinek az a családi ellátás-kifizetés, amelyet az egyik tagállam olyan időszakra juttatott az érintett családnak, amely alatt másik tagállam joga volt elsődlegesen alkalmazandó (másik tagállam „helyett" fizetett). Ezen indokra hivatkozással tehát az érintettet visszafizetésre kötelezni nem lehet.

 

Azt, hogy mely tagállamból részesül egy család ellátásban, jogszabály rendezi - közigazgatási eljárás keretében kerül meghatározásra az, hogy az adott tagállam rendelkezik-e elsődlegesen joghatósággal a családi ellátások folyósítására -, tehát sohasem az ügyfél döntése határozza meg azt, hogy mely tagállam folyósít ellátást a részére.

 

Mindezek alapján a kereső tevékenység folytatásának a helye, illetve a család életvitelszerű tartózkodásának a helye határozzák meg azt, hogy mely tagállam hatósága köteles (joghatóság) elsősorban a családi ellátások megfizetésére.

 

A családi ellátások megállapításánál azonban ezen belül elsősorban a biztosítási elv érvényesül, azaz az az állam fizet, ahol az igénylő dolgozik, járulékot fizet, ugyanakkor  a biztosítási elv és a területi elv ütközése esetében elsődlegesen a biztosítási elv alkalmazandó.

 

Amennyiben erre nincs lehetőség - illetve nem alkalmazható -, a területi elv szerint (tehát lakó- vagy tartózkodási hely alapján) kell az illetékes hatóságról, valamint a családi ellátások megállapításáról rendelkezni.

 

A családi ellátások tekintetében az adott ügyben érintett tagállamok közül az alábbi sorrendben előrébb lévő tagállam joga az elsődlegesen alkalmazandó:

 

-Kereső tevékenység helye szerinti tagállam,nyugdíj folyósítása szerinti tagállam,lakóhely szerinti tagállam. 

Ha mindkét szülő a fenti sorrendben azonos jogalap szerint (mindkettő végez munkát, mindkettő nyugdíjas, stb.) lehet jogosult két eltérő tagállamban családi ellátásra, akkor az a tagállam folyósítja az ellátásokat, ahol a gyermek lakik. 

A fenti elsőbbségi szabályok alól kivétel a kiküldetésben végzett munka.

 Amennyiben a kiküldetés ideje nem haladja meg a két évet, és nem egy másik kiküldött munkavállalót vált fel a kiküldött ügyfél, akkor a kiküldő tagállam joga az alkalmazandó a családi ellátások folyósítása tekintetében, és nem a kiküldetés helye szerinti tagállamé.

Amennyiben azon tagállamban, amelynek joga elsődlegesen alkalmazandó, a folyósított családi ellátások összege összességében alacsonyabb, mint a másik érintett tagállam nemzeti joga szerint megállapítható családi ellátások összege, a két tagállam ellátásainak különbsége erejéig ezen utóbbi tagállam hatósága különbözeti kiegészítést fizet, amelyet az ügyfélnek kérelmeznie kell.

Példák:



-Ha pl. az igénylő Svédországban tartózkodik életvitelszerűen a gyermekével, illetve Svédországban dolgozik, úgy a svéd munkaviszony, illetve életvitelszerű tartózkodás alapján a Svéd Királyság illetékes hatósága állapítja  és fizeti meg a svéd jogszabályok szerinti családi ellátást.

 

-Amennyiben olyan helyzet áll fenn, hogy a szülők keresőtevékenységükből fakadóan az EGT (Európai Gazdasági Térség) két különböző tagállamából jogosultak ellátásra, akkor a családi ellátás kifizetésére a joghatósággal bíró tagállamot (azt az államot, amelyik a családi ellátásokat fizetni köteles) a gyermek lakóhelye jelöli ki.

 

-Példa: Ha az anya Magyarországon rendelkezik munkaviszonnyal és GYED-re jogosult, de élettársa Németországban folytat keresőtevékenységet és a család életvitelszerűen Németországban tartózkodik, akkor Németország rendelkezik joghatósággal.


-Amennyiben az anya már kapja Magyarországon a GYED-et és a fentiek később, de a GYED folyósítása alatt kiderülnek a GYED folyósítását határozattal fel kell függeszteni. (Lásd: OEP Állásfoglalás, 2007. január)

 

-Másik példa:  Amennyiben az ügyfél/igénylő  (férje, vagy felesége, vagy élettársa) az EU valamelyik Magyarországon kívüli tagállamában munkavállaló, vagy egyéni vállalkozó, az ügyfél/igénylő viszont a Magyarország területén rendelkezik biztosítási jogviszonnyal (munkaviszony, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony, főállású egyéni, vagy társas vállalkozási jogviszony stb.) ÉS a család Magyarország területén tartózkodik életvitelszerűen Magyarország az elsődleges joghatósággal rendelkező tagállam a családi ellátások folyósítására. Ekkor minden olyan családi ellátás (Csp, GYED, GYES, GYET) megállapítható a részére, amelyek vonatkozásában a hazai jogszabályok szerint a jogosultsági feltételek fennállnak. Amennyiben az ügyfél Magyarországról még nem részesült családi ellátásban Magyarországról igényét  benyújthatja.

 

-Amennyiben az ügyfél/igénylő  férje, vagy felesége, vagy élettársa az EU valamelyik Magyarországon kívüli olyan  tagállamában munkavállaló, ahol a családi ellátások összege több, mint a magyar ellátás összege jogosult lehet az igénylő a különbözetre. A különbözetet a másik EGT tagállamban az ott dolgozó mások szülőnek kell évente kérelmeznie. Ekkor ez a másik EGT tagállam hatósága E 411-es nyomtatványon kér adatot Magyarországtól.


Az egyik fizet, a másik kipótol.

Az alábbi példa egy szlovák lapban jelent meg:

 
Ha szlovák állampolgárnak külföldön születik gyermeke, a gyermekgondozási segélyre és a családi pótlékra elsősorban abban az államban jogosult, ahol a gyermekkel együtt él.

 
A másik állam abban az esetben fizet évente egyszer kiegyenlítő ellátást, ha az illetékes államban a szóban forgó ellátások összege alacsonyabb.

 
Vagyis ha a szülő szlovák állampolgár, de a kisgyermekkel Csehországban élnek, akkor a gyermekgondozási segélyt és a családi pótlékot is a cseh államtól kapják.

 
Ha az ottani ellátások  összege kisebb, mint Szlovákiában volna, akkor a különbözetet évente egy összegben megkapják a szlovák államtól.
 

Ha az ügyfél valamelyik Magyarországon kívüli EGT tagállam területén munkavállaló, vagy egyéni vállalkozó és a gyermekét egyedül neveli a munkavállalás helye szerinti tagállam rendelkezik elsődleges joghatósággal a családi ellátások kifizetésére függetlenül attól, hogy a gyermekkel együtt melyik ország területén tartózkodik életvitelszerűen.

 
Ha a magyar állampolgárságú  családnak nincs Mo-on biztosítása és életvitelszerűen nem Magyarországon laknak, hanem egy másik EGT tagállamban, akkor ezen másik EGT tagállam rendelkezik elsődleges joghatósággal a családi ellátások kifizetésére.

 
Ha az ügyfél (igénylő) férje, felesége, élettársa (azaz a másik szülő) az EU valamelyik másik országában munkavállaló, de az ügyfél nem rendelkezik biztosítási jogviszonnyal, de a család életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik magyarországi biztosítás hiányában a teherviselő (folyósító) a másik (apa munkahelye szerinti) állam lesz, Magyarország maximum kiegészítést fizet. Ez, mivel Mo. a déli országok fölött teljesít főleg Spanyolország, Olaszország, Görögország, Románia és Bulgária esetében fordul elő. Itt is az ONYF rendezi a külföldi állammal a jogosultságot.

Fentiek elbírálása előtt fontos tisztázni azt, hogy mi tekinthető lakóhelynek.

 
Az uniós rendeletek értelmében lakóhelynek a személy szokásos tartózkodási helye tekintendő, tartózkodási helynek pedig a személy ideiglenes tartózkodási helye.

 
Az uniós rendeletek szerint a tagállamok együttműködnek az érintett személyek lakóhelyének tisztázása érdekében, ennek keretében - amennyiben a lakóhely meghatározása tekintetében nincs egyértelmű álláspont - meg kell határozni az érintett személy érdekeltségének központját, az alábbiak figyelembe vételével:

 
-az érintett tagállamok területén való jelenlét időtartama,a személy helyzete, ideértve:az általa gyakorolt tevékenység jellegét és ennek szokásos helyét,a személy családi állapotát és családi kötelékeit,nem jövedelemszerző tevékenységei gyakorlásának helyét,tanulók esetében - ha van - a jövedelem forrását,az érintett személy lakhatási körülményeit és lakásának állandóságát,adózási szempontból mely tagállamban rendelkezik lakóhellyel. 

Amennyiben a fentiek alapján sem határozható meg a lakóhely, az érintett személy kikövetkeztethető szándékát kell meghatározónak tekinteni.


Az EU szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó jogszabályai a családot és a családi ellátásokat tehát egységként kezeli.

 
A hazai ellátások közül családi ellátásnak kell tekinteni a családi pótlékot (Csp., a gyermekgondozási díjat (GYED), a gyermekgondozási segélyt (GYES) és a  gyermeknevelési támogatást (GYET) is.
 

Az egyes tagállamok ellátásai (azok megnevezése és jogosultsági feltételei) természetesen egymásnak nem megfeleltethetőek, ezért annak tisztázása, hogy mely tagállam köteles elsősorban a családi ellátások  megfizetésére mindig egyedi vizsgálatot igényel.  (A különböző EU-s tagállamban és Magyarországon más-más családi ellátások alakultak ki, azok elnevezése és jogosultsági feltételei különbözőek, egymásnak nem megfeleltethetőek.)

 

Összegezve:

 A joghatóságot mindig közigazgatási eljárás keretében kell tisztázni.

 Azt, hogy mely tagállam hatósága köteles  elsősorban a családi ellátások megfizetésére  (joghatóság) a kereső tevékenység folytatásának a helye, illetve a család életvitelszerű tartózkodásának a helye határozzák meg.


A családi ellátások megállapításánál azonban ezen belül elsősorban a biztosítási elv érvényesül, azaz a biztosítási elv és a területi elv ütközése esetében elsődleges a biztosítási elv azaz legerősebb szabály (elv) a biztosítási elv.

Ezt követi a területi elv azaz annak a vizsgálata, hogy a család életvitelszerűen melyik tagállamban tartózkodik.

 
Amennyiben olyan helyzet áll fenn, hogy a szülők keresőtevékenységükből fakadóan az EGT (Európai Gazdasági Térség) két különböző tagállamából jogosultak ellátásra, akkor a családi ellátás kifizetésére a joghatósággal bíró tagállamot (azt az államot, amelyik a családi ellátásokat fizetni köteles) a gyermek lakóhelye jelöli ki.


Többször ismétlődő kérdés, hogy amennyiben a CSED-et, illetve a GYED-et folyósító szerv (azaz az egészségbiztosító, vagy a kifizetőhely) tudomására jut, hogy az ellátásban részesülő, illetve annak hozzátartozója ugyanazon gyermek után az EU tagállamok valamelyikében családtámogatási ellátásban részesül hogyan kell helyesen eljárni.

 
Abban az esetben, ha az egészségbiztosító/kormányhivatal/járási hivatal, vagy a kifizetőhely tudomására jut, hogy a CSED, illetve GYED ellátásban részesülő személy az EU-s tagállamok bármelyikében igényelt családtámogatási ellátást, úgy a pénzbeli ellátás (CSED, vagy GYED) folyósítását meg kell szüntetni és az ügyet a ki kell vizsgáltatni.  A vizsgálat eredményétől függően lehet az esetleges továbbfolyósításról gondoskodni.

 
 
"Kenderice Ákos is volt gyerek..."
Válasz idézéssel


Fórumra ugrás:


Jelenlevő felhasználók ebben a témában: 1 Vendég